Botanical Garden LocationBotanikus kerti elhelyezkedés

Tropical water lilies + carnivorous plants Trópusi tündérrózsák + rovaremésztő növények (3)

View this location on the map pageMegtekintés a térképen

This plant is part of the Victoria House aquatic plant collection collection. Ez a növény az Viktória-házi vízinövény gyűjtemény gyűjtemény része.

AboutLeírás

Euryale ferox, commonly known as prickly waterlily, makhānā, or Gorgon plant, is a species of water lily found in southern and eastern Asia, and the only extant member of the genus Euryale. The edible seeds, called fox nuts or gorgon nuts, are dried and eaten predominantly in Asia. The plant is cultivated for its seeds in lowland ponds in India, China, and Japan. The Indian state of Bihar produces 90% of the world's fox nuts. The Chinese have cultivated the plant for centuries. In India, more than 96,000 hectares of Bihar were set aside for cultivation of Euryale in 1990–1991. In the northern and western parts of India, the seeds are often roasted or fried like popcorn.

Az Euryale ferox, közismert neve tüskés tavirózsa vagy Gorgon-növény. Dél- és Kelet-Ázsiában őshonos tavirózsa faj, és az Euryale nemzetség egyetlen megmaradt tagja. A szárítva ehető magvakat rókadiónak vagy makhanának hívnak, Ázsiában élelmiszernek számítanak. Bár általában a tavirózsa családjába, a Nymphaeaceae családba sorolják, de időnként a fajt különálló családnak, az Euryalaceae-nak tekintik. Más tavirózsákkal ellentétben az Euryale pollenszemcséinek három magja van. A nemzetség a nevét egy mitikus görög Gorgonról, Euryaleról kapta. Az Euryale ferox évelő növény, amely Kelet-Ázsiában és Dél-Ázsiában honos, és Északkelet-Indiától Koreáig és Japánig taqlálható, valamint Oroszország keleti részén is előfordul. Az indiai Bihar állam a világ rókamagjának 90%-át termeli. Vízben nő, élénk lila virágjai vannak. A levelek nagyok és kerekek, gyakran több mint egy méter átmérőjűek, a levélszár az alsó felület közepén kapcsolódik. A levél alsó része lilás, míg a felső felülete zöld. A levelek rácsos mintázatúak, bár a felszínen lebegő szárakat, virágokat és leveleket éles tüskék borítják. A többi levél vízalatti. Indiában az Euryale általában tavakban, vizes élőhelyekben nő. Az utóbbi időben az Indiai Agrárkutatási Tanács kifejlesztett egy technikát az Euryale szántóföldi termesztésére. A növény magja keményítőben gazdag és ehető. A növényt magjaiért India, Kína és Japán síkvidéki tavaiban termesztik. A kínaiak évszázadok óta termesztik a növényt. Az indiai Biharban több mint 96 000 hektárt különítettek el Euryale termesztésére 1990 és 1991 között. A növény a legjobban olyan helyeken nő, ahol forró, száraz nyár és hideg tél van. A magokat nyár végén és kora ősszel gyűjtik, és nyersen vagy főzve is fogyaszthatók. Indiában, az ország északi és nyugati részén az Euryale ferox magvait gyakran pörkölik vagy sütik, melyek a pattogatott kukoricához hasonlóan kipattognak. Ezután megeszik, gyakran olajjal és fűszerekkel meglocsolva. Főzni is szokták, különösen a kheer nevű zabkása vagy puding készítéséhez. A magvakat kantoni leveshez használják. Az archeobotanika bizonyítékai azt mutatják, hogy az Euryale ferox gyakran gyűjtött vadon élő táplálékforrás volt a neolitikumban a Jangce régióban, és nagyszámú lelet származott Kuahuqiao, Hemudu és Tianluoshan lelőhelyeiről. Az E. ferox legkorábbi felhasználását az izraeli Gesher Benot Ya'aqovban találták meg az acheulei kultúra leletei között 790-750 000 évvel ezelőtt. A rókadió magjait az Ayurveda készítményekben és a hagyományos kínai orvoslásban használják.